Ahogy
ígértem is, megérkezett az első album kritika az évben is, méghozzá egy olyan
metálirányzattal, amiben inkább vagyok ismeretlen alak, minthogy ismerném
tetőtől talpig. Vessük is bele magunkat a Balkán Árnyékaiba.
Számomra a
Metalcore, nem az a stílus a metálzenén belül, amit a legtöbbet hallgatok, sőt
szerintem nem is tudnék megnevezni segítség nélkül öt bandát. Ennek nemes
egyszerűséggel az az oka, hogy elkerülte a figyelmemet. Aki olvasta az eddigi
hasonló cikkeimet, azok tudják, hogy számomra mindig is a Folk/Pagan Metal lesz
az, ami a number one, ez viszont nem azt jelenti, hogy minden más irányzatot
elítélnék, vagy gyűlölnék. Bár a banda egy interjúban elárulta, hogy
folyamatosan csiszolódik az irányzatuk és mindenki valamit hozzátesz, ezért
valami egyedit próbálnak létrehozni, ami a Modern Metal kifejezésnek, igencsak
eleget tesz.
A kislemezen
öt dallal büszkélkedik, melyek közül, az egyikhez videoklip is készült, nagyon
egyedi formában. Remekül visszaadja a régi, az új generáció által csak
kőkorszaknak emlegetett érában, VHS kazetták hangulatát. A dalok minősége
Underground szinten kiemelkedő, én legalábbis annak tartom. Az igényes albumminőséget
adja vissza százszázalékosan.
A jelenlegi
formációban már mindenkit láthattunk más-más szegedi bandában és a hangzáson
érződik is ez a dolog. Két gitáros, egy
basszeros, egy dobos és egy énekes alkotja a Balkan Shadows-t. A dob mind az öt
dalban kiemelkedő és lehet, hogy némi elfogultság is beszél belőlem, hiszen a dob a kedvenc, klasszikus értelemben vett
metálzenei hangszerem, fél évig még tanultam is rajta játszani. A riffek nagyon
ott vannak a szeren, és ahogyan azt tudjuk, ha egy jó riff emlékezetes, akkor a
hamarabb és tovább megragad, mint mondjuk a szöveg (Pl.: Deep Purple – Smoke on
the water). Többször meghallgattam a dalokat és ez nálam teljesen így volt,
főleg a Fotóalbum című dalnál. Az ének része pedig valami fenomenális. Jocót
legjobban Köteles Leanderhez tudnám hasonlítani, hiszen mind a ketten remekül
tudnak játszani a hangszínükkel. Gondolok itt például a hörgésből, a rendes
éneklésbe való átugrásra.
A
témaválasztás már érdekesebb, egészen darkos a hangulata a daloknak és ezzel
gondom akadna? Nem kimondottan. Vannak kifejezetten elgondolkodtató részek is a
dalokban. ( „Az élet, mint múló ábránd, enyém a felelősség a tetteimért.” Ez
mennyire igaz már. ) Ezt a témát remekül átadja az albumnak rajzolt portré is,
amit Király Petra alkotott és wow, le a kalappal a művészhölgy előtt is.
Hogy
összességében milyennek gondolom a Balkan Shadows, Magamra Tűvel Vésem albumát?
Egy remek kiugró lehet a bandának, én már – ha már erről van szó – tűkön ülök
és várom mikor lesz bejelentve egy esetleges nagylemez, ahogyan azt is remélem,
hogy minél hamarabb eljutok koncertjükre, mert élőben, mindig jó egy-egy bandát
meghallgatni.